2007. október 18., csütörtök

Erkölcsi kérdések

Véleményem szerint az átlag magyar emberben is kevésbé merülne fel a "csalás" gondolata, ha nem ezt látta volna 15 évre visszamenőleg mindennap, országos szinten, nagytételben.

Kezdve az olajügyekkel, ÁFA és importvám visszaélések (pl. Stadler), Postabank, Autópálya, Országimázs központ, Ezüsthajó, Kaya Ibrahim, Joszip Tot, cégfantomizálás (Ahogy Orbán Viktor pöffeszkedve kijelenti, hogy "az ügyészség megállapította, hogy nem történt bűncselekmény" - végül is nem, mert akkor a cégfantomizálás nem volt bűncselekmény, de attól még cégfantomizálás volt...), EU-s támogatások lenyúlása, Altus, Öszödi nyaraló, Zuschlag és atöbbi, a politikai "elit" mindegyik oldaláról. Plussz igazi bűnözők büntetlenül élik világukat.

Ezek után nem értem miért is csodálkozik bárki, hogy az állampolgár elgondolkodik azon, hogy legálisan minimalizálja az adóját és a lehető legkevesebbet fizesse be az államkasszába, melyről az a tapasztalata, hogy annak tartalmának nagy része "nem jó kezekbe" kerül.
És ha megteheti, meg is teszi. Megspórolja az áfát és a regisztrációs adót a kocsiján, bankszámlát vagy értékpapírszámlát nem a saját nevén, hanem offshore cége nevén tartja, így megspórolja a kamatadót és offshore cégén keresztül kereskedik vagy számláz, hogy a nyereségadóval és osztalékadóval is jobban járjon.

Én nem csodálkozom. És te?